2008. december 31., szerda

Szabadság, sokféleség

Milyen érdekes, hogy az embernek az a természete, hogy a szabadságra törekszik. Akár a fizikai, akár a szellemi leszabályozottság arra készteti a teher viselőjét, hogy szabaduljon korlátai szorításából, és némiképp tágítson a rendelkezésre álló mozgástéren. Ha sikerül, akkor úgy érzi megszabadult béklyóitól, holott ez majdcsak teljességgel lehetetlen. Csupán annyi történik, hogy nagyobb kilengések tehetők, mint amekkorákra az eredeti elképzelés alapján gondolni mert volna. Ez jó… Ezt hívják szabadságnak, melyben másként is lehet élni, mint ahogy az eddig megszokott volt. Lehet vágtázni, szárnyalni a gondolatokban, a tettekben, „meg lehet élni” a szabadságot… az viszont kétségtelen, hogy bátorság kell hozzá. Nem mindenki tudja, nem mindenkinek van bátorsága és – nem utolsó sorban – nem mindenki akarja. Sokan úgy érzik, kiüresedik a lelkük, ha „magára van hagyva”. Szükségük van ideálokra, bálványokra, akikről jó elhinni, hogy tökéletesek, jó tudni, hogy „ott vannak”, jó – csak egyáltalán – tudni róluk és jó érzés kiátkozni mindazokat, akik mernek – vagy legalábbis – próbálnak szabadok és függetlenek lenni.

Egyáltalán nincs elképzelésem arról, hogy mikor lesz az emberek nagyobbik részére jellemző az a látásmód, hogy egyszerűen csak nyugtázza azt a tényt, hogy a másik más álláspontot, szemléletet képvisel. Nem azért, mert ostobább, vagy éppenséggel pallérozottabb elme, hanem csupán azért, mert „ő úgy látja” feltehetően egyéb okok miatt, melyeket emez nem ismer.

Ha érdeke, vagy csupán (jó)kedve fűződik hozzá, kutathatja okát, megkísérelheti közelíteni álláspontját amazéhoz (vagy amazét az övéhez, attól függően, hogy melyik tűnik számára kézenfekvőbbnek), de ha ez nem jár sikerrel, nincs más teendő, mint elfogadni, hogy e téren másként gondolkodnak. Nem lesz ezzel egyikőjük se, se jobb, se rosszabb, még csak ellenfelek se lettek, csupán rájöttek, hogy ez is „egy olyan valami”, amely megkülönbözteti őket, ami egyedivé teszi mindkettejüket.

Hisz nem csupán az ujjlenyomat az egyszeri és megismételhetetlen, hanem még nagyon sok minden, amit végre már észre kellene venni és meg kellene tanulni értékelni!

Nincsenek megjegyzések: