Bár ismeretségünk nem nyúlik vissza nagyon régmúltra, de a tapasztalatokban való közösség és a közös társaság összekovácsolt minket.
Sok mindent átbeszéltünk az idők folyamán. Ismerjük egymás életét, véleményét bizonyos dolgokról, egymás ambícióit, hétköznapi sikereit, kudarcait. Tudjuk, hogy a mindennapok szürkeségében mire kell figyelni ahhoz, hogy színes világban éljünk. Te is, mi is tudjuk, hogy ebben egyek vagyunk.
Viszont mi azt is látjuk, hogy egy dologban Te más utat jársz. Olyan foglalkozást választottál, mely az emberiség történelme során – néptől, nemzettől függetlenül – mindenhol a világon dicsőséget hozott a férfire. A „vitézség”, maga volt az erény és a megbecsülés forrása.
Ma már a „vitézkedés” szolgálattá szelídült, de ez egy morzsányit se vesz el abból a tekintélyből, mely megilleti mindazokat, kik ezt az életformát választották.
Afganisztánban a Honvédség „gépezetébe” való betagozódás talán még fokozottabban érvényesül, mint idehaza. Ennek így kell lennie, azonban ilyen körülmények közt is szükség van olyan dolgokra, melyek némiképp individuálissá teszik a mindennapokat. Kell, hogy legyen valami, ami az otthonra emlékeztet. Kell, hogy legyen, ami kiszakít az „ott és akkor”-ból, hisz szükség van arra, hogy emlékezni tudj az „itt és most”-ra. Azokra, akik várnak idehaza, akikből erőt meríthetsz az afganisztáni hétköznapokhoz.
Minden tiszteletünk a Tiéd, hogy vállalod és teljesíted e nehéz hivatás kötelezettségeit, és tudnod kell, hogy mindazok a barátok, kik Hódmezővásárhelyhez fűznek, a hiányodat érzik majd az elkövetkező hat hónapban.
A tollnak, mely egyedi – hisz a nevedet és a szolgálati helyedet viseli –, és ez alkalomból adtuk Néked, két feladata van. Egyrészt, legyen az afganisztáni mindennapjaid része, melyet, ha nap, mint nap kézbe fogsz, jusson eszedbe, hogy azoktól a jóakaratú emberektől kaptad, akik ragaszkodnak Hozzád és visszavárnak a szűk kis baráti közösségbe. Másrészt, pedig legyen e külszolgálat emléke, mely majd sok-sok év katonáskodás után is, mintegy ereklyeként őrzi a honvédtiszt által megélt élményeket.
Olyan feladatot vállalsz, és annyit kockáztatsz, amilyet és amennyit közülünk senki. Csodálunk ezért, de féltünk is! Vigyázz magadra, mert ha nem, azzal nem csak magadat sebzed!
