Élni tudni kell. De hogyan tegyük?

Volt idő, mikor rajongtam az olyan filmekért, amelyek régi idők, letűnt korok arisztokrata, vagy dzsentri világát tárta elénk. Rájöttem, miért szerettem ezeket. Ugyanazért, amiért mások – manapság – a szappanoperák rabjai. Egy olyan világot tártak elém, amelyben szívesen megéltem volna önmagam, de ezt a „IV. Információs forradalom” korában lehetetlenség lenne megvalósítani, s talán már nem is szeretném. Kiegyensúlyozott, a mai szemmel lelassult, de mégis – az önmegvalósítás tekintetében – hatékonyan produktív élet lenne ez. Hatékony, mert rendszeresség (a rend szeretete) van benne… Kizárólag csak partikuláris keretek között lehet egy ilyen atmoszférának a töredékeit mindennapos valósággá tenni.

Emlék 1999-ből

Ez az emlék egy bölcs ember véleménye, amely ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a minőségi bor. Minél inkább eljár felette az idő és belekóstolunk, annál inkább az az érzésünk támad, hogy a legérettebb nedűt van szerencsénk ízlelni.

A főiskolán, egy általam nagyra becsült tanárom, a tárgyi ismeretek átadásán túl, mindig bővülő tudásából és élettapasztalatából fakadó, gyémánttá csiszolódott bölcsességét is igyekezett elhinteni a hallgatók között. Aztán természetesen mindenki saját gondolkodásának megfelelő prioritást adott ezeknek a gondolatoknak, hisz nem kellett ezekkel semmit sem kezdeni, ezek csak úgy – többé-kevésbé különösebb bevezetés nélkül – elhangzottak előadáson, vagy szemináriumon. Én élveztem ezeket, mert egy hibátlan, kristály tiszta elme éles látásáról tanúskodtak.

Ő mondta egyszer, hogy az egyetemi tanár, nem attól lesz egyetemi tanár, hogy kiírják a szobája ajtajára, a neve alá, hanem attól, hogy több évtizedes tudományos munka áll a háta mögött és rendelkezik egy olyan szellemi bázissal, amelyből a hallgatók profitálni tudnak.

Manapság sajnos nagyon sok személyt, semmi egyéb nem különböztet meg másoktól, mint az, hogy minden, amiben ő több, az szerepel egy ajtó névtábláján. De ahogy én látom, a névtáblák nem lettek nagyobbak… nem szükséges… ráfér minden…