Friderikusz eddig

Őszinte tisztelője vagyok Friderikusz Sándornak, akivel az utóbbi időben a televízió, újság, hírportálok interjút készítenek a Mihancsik Zsófiával írt - mostanában megjelent - könyve kapcsán. Az alkalmat megragadva természetesen faggatják a múltról, jövőről, mik foglalkoztatják, milyen ötletekkel, tervekkel fog ismét a közönség elé lépni, és persze nem utolsó sorban, miként látja a mai magyar televíziózást, milyen lehetőségek voltak és vannak a tévében. A Magyar Televízió miként látja el feladatát, lépést tart-e a trenddel és ily módon képes-e színvonalasan, megfelelő minőségben eleget tenni a közszolgálatiságából fakadó feladatainak.
Mondanom sem kell, hogy a véleménye lesújtó. E helyen nem szeretnék átfogalmazott Friderikusz-interjúk gépelésébe bocsátkozni, hisz ha valakit érdekel, a neten megtalálhatja a módját, hogy ilyen témájú cikkeket olvasson. Csupán egyetlen mondatot szeretnék kiemelni az Origó 2008. december 6-án kelt Friderikusz: Amilyen az ország, olyan a tévéje című cikkéből:

"Úgy látom, hogy a magyar televíziózásban dolgozók java részének az intellektuális készlete nem több, mint az átlagembereké."

Rövid, tömör, lényegre törő kijelentés és van egy olyan tartalmi magja (igazságtartalma), amely véleményem szerint, egyáltalán nem csupán televíziós jelenség. Az élet sok más területén megállapíthatunk hasonló igazságokat. Ennek az az oka, hogy sajnos vannak esetek, amikor a kiválasztás során olyan szempontok dominálnak, amelyek mellett a szakmaiság háttérbe kényszerül. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez a jelenség nem új keletű. A probléma azzal van, hogy az arányok hátrányosan változtak és manapság az intézmények nagy részében a "más szempontok" alapján favorizált réteget a profi szakembergárda - a felborult arányok miatt - nem tudja (lehet, hogy bizonyos esetekben nem is akarja) "benyelni". Így aztán kénytelenek megalkudni, vagy rosszabb esetben az utcára kerülnek, ami értelemszerűen tovább növeli a középszer túlsúlyát az amúgy is karcsúsított intézményi kollektívában. Ha ez tartós és széles körben jellemző jelenség marad, akkor ennek hosszú távon komoly negatív következményei lesznek (lehetnek), de azt sem zárom ki, hogy máris keletkeztek olyan deformációk, amelyek orvoslása komolyabb nehézséget jelent majd, mint azt ma gondoljuk.