Karácsony alkalmából

Néhány napja nem készítettem bejegyzést, mert az egyetemi kötelezettségeim előbbre valók voltak, de megérte a fáradozást, mert sikeresen teljesítettem az államvizsgát, úgyhogy már csak az ünneplés maradt hátra. Most viszont Karácsony alkalmából felidézek egy régebbi gondolatot az emberi kapcsolatokról, fűszerezve néhány szeretni való gyermeki véleménnyel a szeretetről.

Szokás beszélni az informatika, az internet negatív tulajdonságairól, hatásairól, miként tudja behálózni, rabul ejteni és rabságban tartani az egyes embert. A képernyő előtt ülve képesek vagyunk információk tömegéhez hozzájutni. Tudomást szerezhetünk a tudományok, a művészetek, vagy éppenséggel a szórakozás világáról olyan vidékeken is, ahol egyébként – fizikai korlátaink okán – nem tudnánk megfordulni. Megismerkedhetünk és kapcsolatot tarthatunk fent más kontinensen élő korosztálybélinkkel. (Ha sokat megtudunk róla, barátunknak is nevezhetjük.) Ugyanakkor képtelenek vagyunk rendszeres, állandó belsőséges, baráti kapcsolatot ápolni olyan embertársakkal, akik a közösen eltöltött évek okán méltán érezhetik úgy, hogy azok a szeretetteljes nevetések, melyek a rendszeres beszélgetések részei voltak, elmúltak, ellaposodtak és csupán kötelezettségízű formaságokká silányultak. Az internet révén, naprakész információnk lehet amerikai „barátunkról” (és van is, hisz érdekel minket…), viszont nem tudjuk ki a szomszédunk és nincs igényünk arra, hogy azok az emberek, akikkel így vagy úgy személyes kapcsolatban vagyunk, közelebb kerüljenek hozzánk. Elidegenedtünk egymástól. A virtuális barátság hívei vagyunk, akik most kezdjük feltámasztani a már-már haló félben volt írásbeliséget. Az e-mail, az SMS rendkívül pozitív hatása a kommunikációra – amely már szinte teljes mértékben a szóbeliségre korlátozódott – az, hogy az írásbeli nyelvhasználat újraéled. Igaz, nem abban a formában és stílusban, mint ahogy azt Arany Jánostól megszoktuk, de azért a semminél jobb (állítólag).

Az kétségtelen tény, hogy a technika e vívmánya is magában hordoz úgy negatív, mint pozitív tulajdonságokat. Az is biztos – mivel ezt is emberek alkották és emberek működtetik, tartják életben, sőt, virágoztatják – hogy a rendelkezésre álló információk spektruma igen széles és ezáltal lehetőség van választani, hogy mely „ízlésvilág” alkotta impulzusokat kívánjuk magunkévá tenni.

Kérlek kedves olvasó, merülj el Te is – így Karácsony alkalmából – az egyszerűnek tűnő kérdésre adott kedvesebbnél kedvesebb válaszokban és akkor úgy gondolom, ehhez már felesleges is lenne bármit is fűzni.

Íme:

Mi a szeretet?

Inspiráló és vicces nézőpontok a szeretetről:

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."

(Rebeka - 8 éves)

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."

(Zsolti - 4 éves)

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."

(Karesz - 5 éves)

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből."

(Kriszti - 6 éves)

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."

(Teri - 4 éves)

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."

(Dani - 7 éves)

"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."

(Emília - 8 éves)

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."

(Robi - 7 éves)

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."

(Nikolett - 6 éves)

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."

(Nóri - 7 éves)

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."

(Tomi - 6 éves)

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."

(Csilla - 8 éves)

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom."

(Klári - 6 éves)

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."

(Eszter - 5 éves)

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."

(Krisztián - 7 éves)

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."

(Marika- 4 éves)

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni.”

(Laura - 4 éves)

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."

(Judit - 7 éves)

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."

(Márk - 6 éves)

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."

(Júlia - 8 éves)

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste. A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."