Az oktatás és annak működése egy igen lényeges kérdés a társadalom mindennapjait illetően. Figyelemreméltóak Erasmus meglátásai. Időtállóak éppúgy a szülői felelősségről, mint a pedagógiai módszerről kifejtett elképzelései. E mindenkor aktuális témáról álljanak hát itt az Ő gondolatai Faludy György interpretációjában.
„A tanulásnak – mondta – a játékkal kell kezdődnie, és a szülőknek nagyon oda kell figyelniük négy év alatti gyermekeikre, nehogy áldozatul essenek ››a hasonló korú kisgyermekek anarchista társadalmának‹‹. És azt állította, hogy a szülők felelősek maradnak gyermekeikért egész oktatásuk ideje alatt, mert: ››Attól, hogy tanítót választanak neki, nem jelenti azt, hogy az apa lemondott nevelésükről‹‹”( Faludy György: Rotterdami Erasmus, Alexandra Kiadó, Pécs, 2006, 258. o.).
„Sok nyelvtanítással kapcsolatos elvét, mint például az állandó szóbeli gyakorlást és a szókincs ismétlését, általánosan huszadik századi találmánynak tartják. A lélektannal kapcsolatos gondolatai gyakran meglepőek: ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy személyes kötelék tanár és diák között (››Az emberek nem szarvasmarhák, az iskola pedig nem egy műhely‹‹). Azt tanácsolta a tanároknak, hogy neveljék bele diákjaikba a dicséretre való vágyat egy ››megfelelő önbecsülés‹‹ elérése érdekében, mert az embernek ››veleszületett tulajdonsága a dicsőség kedvelése‹‹”( Faludy György: Rotterdami Erasmus, Alexandra Kiadó, Pécs, 2006, 260. o.).
Pedagógiájának összegzéseként elmondható, hogy „(…) Erasmus döntő győzelmet aratott a pedagógiában, és ez volt az a terület, amelyen halála után ellenségei nem tudták támadni a munkáját. Tankönyvei oly nyilvánvalóan jobbak voltak a többihez képest, hogy az iskolák nem vethették el. Az erasmusi pedagógia a legszembetűnőbben talán Angliában virágzott, ahol VI. Edward és Mária királynő főtanácsosai hevesen támogatták célkitűzéseit” (Faludy György: Rotterdami Erasmus, Alexandra Kiadó, Pécs, 2006, 261. o.).
