Gyerekek

Az utóbbi időben figyelemmel kísérek néhány büntetőügyet, amelyek brutalitása, valamint az elkövetők fiatal kora a cselekmény brutalitásával párosulva felborzolták a közvéleményt. Konkrétan a gyálaréti esetre gondolok, ahol egy 22 éves fiatalember végzett élettársával és kilenc hónapos kisfiával és arra a két 17 éves fiúra, akik megölték osztálytársukat azért, mert – mint ahogy az igazságügyi pszichológus szakértő mondta – folyamatosan velük volt, pedig a kapcsolatuk már megromlott (!).
Nagyon elgondolkodtatóak ezek az esetek. Számomra nem is elsősorban a bűncselekmény maga, hanem az, hogy ezek a cselekmények (szinte) GYEREKEKhez köthetők. Mi lehet annak az oka, hogy GYEREKEK oly mértékben el tudnak szakadni a legalapvetőbb értékektől, hogy hidegvérrel a barátjuk megölésére képesek? Mi lehet az oka annak, hogy senki nem veszi észre, hogy ezekben a GYEREKEKben ilyen indulatok, ilyen kegyetlenség lappang? Mi lehet annak az oka, hogy a 22 éves GYEREK 19 éves korában agyonveri a nagymamáját, most meg az élettársával és kisfiával végez?
Nem lehetséges, hogy a GYEREKEK (általában) túl korán kerülnek ki a család látóköréből?
De persze az is lehet, hogy sok család nincs tisztában azzal, hogy meddig tart a gyermekkor (mármint a saját gyermekének a gyermekkora).