Gazdagok és szegények

A nehéz élet egy nap alatt a sorsukká válhat. Nem kell hozzá más, csak egy kis kényszerű szabadidő, ami által megszűnünk kötődni valamihez, aminek eddig eladtuk erőnket, türelmünket némi anyagi érdekből, ami önbizalmat és hamis biztonságérzetet nyújtott. E szabadsággal rendelkezők nem sok idő múltán kis egerekké válnak, melyek a fölöttük köröző sasoktól remélnek boldogulást, holott tudják, ez szinte lehetetlen.
Az ilyenforma lét felülírja a büszkeséget, az önbecsülést, és mindazt a sok nemes érzést, mely a szívet még ifjúkorban oly büszkén dagasztja.
A nehéz élet, a becsapott emberek élete. Ők eddig számtalan értékben hittek, melyeket maguk körül tapasztaltak és továbbvittek az önálló életbe. Hittek a becsületességben, a tisztességben, a tudásban, az őszinteségben, és még sok-sok mindenben, melyek gazdaggá tették őket, és most e gazdagság - részben - a szegénységük okozója.
Annál nehezebb szegényen élni, minél gazdagabb az ember. Számukra a sasok gazdagsága annál elviselhetetlenebb, minél szegényebb lélek lakik benne. Ez pedig sajnos egyre gyakoribb, mert ki tudja miért, de ez az ellentét valahogy összetartozik.

A körülmények rabszolgájaként

Természetes módon alakult életünkbe észrevétlenül belopta magát a XXI. század, és ezáltal az életünk, a kényelemérzetünk a korhoz idomult. A háló behálózott minket és ily módon kiegészítette az addig megszokott, kényelmünket szolgáló infrastruktúrát, mely észrevétlenül szolgálta a létünk mindennapjait.

Mindez csak akkor tudatosul bennünk, ha – szükség esetén – kilépünk e közegből, és kevesebből próbálunk újraépítkezni. Ilyen helyzetben, naponta teszünk erőfeszítéseket az információért, a másokkal való kapcsolattartásért, naponta igyekszünk magunkat abba a kiszolgált helyzetbe hozni, mely otthon – egyszerűen csak – a feltűnés nélküli természetesség.

Megyünk, ha tájékozódni akarunk, ha internetezni, vagy levelezni akarunk, mozdulni kell, ha a könyv szagára vágyunk, ha másért nem, csak hogy fellapozzuk egy-egy klasszikus szerző művének szétrongyolódott példányát egy szegényes, de nagy becsben tartott könyvtárban. Menni kell, lépni kell mindenért, ami otthon egész egyszerűen jelen van. Hisz egy padlásszoba asztal-ágy-szekrény magánya és a tévé nyújtotta töméntelen ostobaság kevés mindahhoz, hogy otthonosan érezzem magam.

Mindezt fel kell építeni, ám addig menni kell, lépni keményen és fáradhatatlanul!

Egy hónap

Egy hónap remény, kezdet, lépés, távolság mindazoktól, kik a legközelebb állnak hozzám.

Egy hónap önállóság, szabadság, lehetőség a szerelemre, mely oly ritkán gyönyörködtet, hogy ezáltal a cseppnyi élvezet mézédes eszenciává érik.

Egy hónap küzdés, törődés, bíztatás, hitegetés, reményvesztés.

Fáradtság, és vágy minden iránt, mit nélkülöztem.

Nyugalom kell, új erő és új bíztatás, siker, mely igazolást ad, hogy tovább léphessek.

A gyümölcs íze

Egy mondat a szabadságról

A titokban fogyasztott gyümölcs a méznél is édesebb desszert, mely a hétköznapok kuriózuma, hisz az – általa – ritkán elnyert élvezet, a paradicsomi lét egy darabkája, mely híján van minden keserű falatnak.

Az élet egy parányi darabkája

Mióta szerencsét próbálok, nem csak a küszködésből jutott nékem, hanem a valóságot feledtető mesevilágból is, egy szeretni való, pázmándi mézeskalácsházban.

Az ilyen találkozások teszik érdektelenné az élet nehézségeit, és teszik világossá, hogy a VALÓDI ÉRTÉK a legszorosabb emberi kapcsolatokban keresendő. A Sors kegyelméből rátalál(hat)unk, és akkor fel kell ismernünk, hogy a legnagyobb kincsre leltünk azért, hogy soha szem elöl ne veszítsük többé.

A VALÓDI ÉRTÉK nem csillogó-villogó, értéktelen, és bármikor pótolható kis kacat, hanem az élet legnemesebb darabkája, mely mindannyiunk útjában ott hever, de vagy nem keressük, vagy nem vesszük észre, vagy talán fontosnak se tartjuk, hogy kutassunk utána.

Egy biztos: ha megpillantottuk az út porában a parányi gyöngyöt, lehetőséget kaptunk a Sorstól, hogy vágyaink szerint éljünk. Rajtunk áll, hogy megtorpanunk és lehajolunk-e érte, vagy rátaposunk és továbbtrappolunk. Akár az előbbit, akár az utóbbit választjuk, a döntésünk végleges és megmásíthatatlan.