Hamarosan vége az idei nyárnak. Évek óta nem volt ilyen kiegyensúlyozott, békés állapotban való létérzetem, mint most.
Korábbi időkben voltak súrlódásaim, voltak kellemetlen feszültségek, melyekért nem hibáztatom magam, holott lehet, hogy tehetném. Bár azt kell, hogy mondjam, hogy abban az időszakban sem ok nélkül éreztem és cselekedtem úgy, ahogy ez megtörtént. Akkor valahogy az az érzés lett rajtam úrrá, hogy valamilyen úton-módon változtatnom kell életem akkori formáján. „Levegőváltozásra” volt szükségem. Azt éreztem, hogy a környezetemmel való azonosulás, az asszimiláció veszélye fenyeget, és mivel nem vagyok asszimilációra hajlamos alkat ezért az egyre több ütközés az, ami a mindennapjaimban kezdett egyre inkább állandósulni. Megpróbáltam felülemelkedni ezeken, de nem mindig sikerült. Sokat és sokszor gyötrődtem, talán értelmetlenül (ki tudja?).
Most lelkemet egy csodálatos érzés melengeti, ezáltal béke és boldogság költözött belé, amit igyekszek örökre megőrizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése