2009. augusztus 5., szerda

Emlék 2006-ból

Mostanában igen erőteljesen foglalkoztat a jog és az erkölcs viszonya. Ez egy nagyon bonyolult kérdés és nálamnál e téren sokkal felkészültebb emberek véleményébe a magam tudománytalan, felkészületlen stílusában nem is akarok belekontárkodni. Csupán egy apró szeletére, vagy inkább morzsájára közelítenék rá, amely bárki számára elgondolkodtató lehet, aki így, vagy úgy valamely közösség, illetőleg valamely közösségi tevékenység része.

Ami engem komolyan foglalkoztat, az a következő:

Ha én eleme vagyok egy rendszernek, akkor a rendszerhez – hibái, netán bűnei ellenére – való lojalitás az előbbre való, vagy a rendszer hibáira való reagálás, jelzés, hogy VIGYÁZZ! EZ NEM A PAPÍRJOG SZERINT VALÓ!

Feltehetően nem létezik vegytiszta verzió egyik hozzáállásra sem. De akkor hol van a határ? Meddig legyek lojális, pontosabban fogalmazva, meddig tart az a magatartás, ameddig ízléstelen, ha nem vagyok lojális (hisz azt mondhatják, „lám, Te nem vagy csapatjátékos”), és mikortól mondhatom én azt, hogy „most már nem vagyok veletek”? Milyen mértékben adhat iránymutatást a papírjog? Egyáltalán lehet-e szempont, vagy pedig csak az emberi viszonyok lehetnek tényezők? Vagy az emberi viszonyok erejének és a papírjog erejének az aránya abszolút szituációfüggő? És végül, de nem utolsó sorban, bizonyára nem mellékes az emberi viszonyok stabilitása sem.

Vajon milyen mértékben érvényesül – az élet bármely területén – a papírjog és az mennyire van fedésben az emberiség történelme során kialakult erkölcsi normákkal? Mennyire szeretjük azt figyelembe venni, illetőleg primátusa van-e az emberek tudatában, az esetleges rossz, vagy téves beidegződésekkel szemben? Raszkolnyikov azt mondja (sőt, hisz benne!), hogy nem bűnt követett el, hanem igazságot tett. Igaza lehet, de a végén mégis a vezeklést választja!

Ezek nagyon elgondolkodtató kérdések, melyeket egyáltalán nem egyszerű megválaszolni. Meg sem próbálok rá kísérletet tenni, hisz teljesen ellentétes válaszok egyforma stabilan megállnák a helyüket, csupán, mint megválaszolatlan kérdőjelek álljanak itt.

Nincsenek megjegyzések: