2009. január 26., hétfő

Saját világunkba zárva

Nagyon igaznak tartom Kepes András megállapítását, miszerint azért fontos megismernünk más népek, vagy kisebb csoportok szokásait, mert mindannyian be vagyunk zárva saját világunkba. Saját tapasztalatunk, környezetünk, környezetünkhöz való viszonyunk determinál bennünket. Csak egyféleképp tudunk bizonyos dolgokhoz viszonyulni, mégpedig akképp, ahogy azt mi láttuk, látjuk és jónak hisszük. Azonban az se – mint ahogy más se – tekinthető egyedüliként bölcs emberi magatartásnak. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni szűkre szabott világunkból, meg kell ismernünk minél többet abból, ami nem olyan, mint mi vagyunk. Ez nem egyszerű dolog, hisz a mindennapi életünk automatizálódása a fásultság veszélyét hordozza magában. Fásulni pedig kényelmesebb, mint ismereteket gyűjteni, „tágítani a világot”. A fásultság viszont gyakran készteti az embert olyan magatartásra, amely leginkább a következetlenséggel, a logikátlan, oktalan ellenállással és igen nagymértékben az érzelmeknek való kiszolgáltatottsággal jellemezhető. Az, akinek a mindennapjait az érzelmei vezérlik, képtelen mindarra, amit következetességnek hívunk.

Egy általam nagyra becsült egykori germanista tanárom a „jelölő” és „jelölt” viszonyát a nyelvészetben akképp magyarázta, - ti. nagyon leegyszerűsítve, a „jelölő”, maga a nyelvi kód, ami megjeleníti a „jelöltet”, nevezetesen azt, amit a nyelvi kód (pl. szó) jelent – hogy ez olyan, mint a boszi, meg a seprű viszonya. A seprű magán hordozza a boszit úgy, mint ahogy a „jelölő” (pl. a szó) a „jelöltet” (azt, amit a szó jelent).

Nos tehát aki nap mint nap saját érzelmei szolgálatába áll, az képtelen azonosulni a „következetesség” jelentéstartalmával. Ismeri mindkét oldalt, a seprűt is, a boszit is, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag soha nem képes összekapcsolni e kettőt, annak ellenére, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Az ilyen emberek képesek bántani, eltaszítani embertársaikat és támadásként megélni bármilyen logikus magyarázatot.

Semmiképp nem tudok, és nem is akarok velük azonosulni. Sajnálni tudom őket, bár az kétségtelen, hogy kevesebb problémával élnek, mint mások.

Nincsenek megjegyzések: