Mióta szerencsét próbálok, nem csak a küszködésből jutott nékem, hanem a valóságot feledtető mesevilágból is, egy szeretni való, pázmándi mézeskalácsházban.
Az ilyen találkozások teszik érdektelenné az élet nehézségeit, és teszik világossá, hogy a VALÓDI ÉRTÉK a legszorosabb emberi kapcsolatokban keresendő. A Sors kegyelméből rátalál(hat)unk, és akkor fel kell ismernünk, hogy a legnagyobb kincsre leltünk azért, hogy soha szem elöl ne veszítsük többé.
A VALÓDI ÉRTÉK nem csillogó-villogó, értéktelen, és bármikor pótolható kis kacat, hanem az élet legnemesebb darabkája, mely mindannyiunk útjában ott hever, de vagy nem keressük, vagy nem vesszük észre, vagy talán fontosnak se tartjuk, hogy kutassunk utána.
Egy biztos: ha megpillantottuk az út porában a parányi gyöngyöt, lehetőséget kaptunk a Sorstól, hogy vágyaink szerint éljünk. Rajtunk áll, hogy megtorpanunk és lehajolunk-e érte, vagy rátaposunk és továbbtrappolunk. Akár az előbbit, akár az utóbbit választjuk, a döntésünk végleges és megmásíthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése