Néha eszembe jutnak a múltammal, a jövőmmel, az életemmel, a saját magam fontosságával kapcsolatos gondolatok. Egy nagyon lényeges dolog lett világos már évekkel ezelőtt: nem a pedagógus lét volt a gyötrelmeim okozója, hanem a pedagógus létben formálódott közösség életérzése volt tetten érhető az én lelkemben is. Ez ellen küzdenem kellett, ha nem akartam belesavanyodni az egyhangú unalomba, viszont, mivel küzdöttem ellene, a pedagógusok erős organizmusa vetett ki magából.
Tudtam szeretni ezt a szakmát a gyerekekkel való kapcsolat okán. Viszont ebben a kapcsolatban rejlő vonzerő a merev, kötött tanmenetekkel regulázott órákon nehezen tetten érhető. A szépség, a laza kapcsolatokban rejlik. Az erősen regulázott viszonyok automatikusak és érzelemmentesek.
Munkahelyi kötelezettségemnek köszönhetően ki kellett fejtenem mindezt, melyet a következőképp tettem:
Az osztályfőnöki óra – a többi órához képest – fesztelenebb légköre lehetőséget biztosít a hagyományos tanár-diák viszony, iskola keretein belül történő oldásához. Ehhez természetesen az órák témái is lehetőséget biztosítanak. Ezen keretek között lehetőség van közérdekű és a többséget foglalkoztató aktualitásokból indukált beszélgetésekre, melyek segítségével nem csak az aktuális témák kerülnek felszínre az egyes tanulók és az osztályfőnök véleményének tükrében, hanem ezen beszélgetések, mintegy „jótékony hatásaként” az osztályfőnök és az egyes diák közti távolság is csökkenthető. A beszélgetések témái nagyon sokfélék lehetnek. A mindennapi élet problémáitól, az iskolai feladatokon keresztül, a jövőkép kialakításán át, erkölcsi, etikai kérdések, gondolkodásmód, embertársainkhoz való viszonyunk, a munka, a szorgalom, a becsületesség kérdése, egy szóval, bármi lehet az aktuális téma. A lényeg az, hogy érdekelje a tanulókat, legyen véleményük, amit meg is osztanak az osztállyal. Meg kell tanítani (szükség esetén meg kell mutatni) a civilizált véleménynyilvánítást (bármilyen téma is legyen soron). Meg kell tanítani, hogy a másik ember nem rosszabb és nem is jobb attól, hogy adott kérdésben más a véleménye. Toleranciára kell nevelni, és erre egy ilyen típusú óra a legmegfelelőbb.
Célszerű ekkor szakítani a más órára jellemző feszességgel, rendszabállyal. Például nem célszerű megkövetelni a jelentkezést a megszólaláshoz, ugyanis pont az óra oldottabb, fesztelenebb légköre veszne el ezzel, és még a legnagyobb érdeklődésre számot tartó téma sem hozná a kellő eredményt.
Természetesen az osztályfőnöki órák egy részét az iskolai aktualitások megvitatása, fegyelmezési kérdések, a hiányzások problematikája tölti ki szükségképpen (sajnos). Azonban ezek a 45 percek is alkalmasak arra, hogy rávilágítsunk alapvető emberi értékekre, mint a becsületesség, őszinteség, amik nem csupán 45 perces stúdiumok önmagukban, hanem a hétköznapjaink minden percét át kell, hogy hassák. Nem „megtanítanunk” kell mindezekre a fiatalokat a szó klasszikus értelmében, hanem „meg kell értetnünk” velük ezeket az alapvető értékeket és amint megértették, onnantól kezdve bizakodhatunk, hogy törekedni fognak arra, hogy mindennapjaikat ezen értékek szem előtt tartásával alakítsák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése