A barátságról

Egy ideje már nem kell elszámolnom senkinek azzal, miként, mivel, kivel és hogyan töltöm napjaimat, és e miatt néha kényelmetlenül érzem magam, néha meg élvezem a nekem jutott szabadságot.

Így hát gyakran szükségét érzem, hogy rég nem látott, de szeretett barátaimat viszontlássam. Többen vannak, akikkel igen ritkán beszéltünk az elmúlt időszakban, s még ritkábban találkoztunk. Oly sok emlék, s közös élmény köt össze bennünket, hogy ilyenkor rájövök, hogy hiányoznak az életemből.

Természetes, hogy valamelyest szétválnak útjaink, s nem vagyunk egymás hétköznapjainak a része, de ma már tudom, hogy nem engedhetem, hogy az életemben a keserű dolgok ismétlődjenek! Nem engedhetem, hogy még egy barátság meglazuljon csak azért, mert – kényelemből, vagy lustaságból, vagy bármilyen más okból – nem megyünk egymás után, ha a másik távolabb lép, nem szólítjuk meg egymást, ha a másik hallgat. Sosem szabad fukarkodni az egymásra szentelt energiával! Ha mindig nekem kell lépni, akkor mindig én lépek, sosem fogom várni a viszont lépést, mert a viszont lépésekre való várakozástól enyésznek el kiváló emberi kapcsolatok! A viszont lépés nem ér meg annyit, hogy annak kedvéért lemondjunk olyan emberekről, akik „tényezők” életünkben.

Mindemellett pedig, boldoggá tesz az, hogy van Valaki, aki által (és akivel) lehetőségem van az emberi kapcsolatokat egy magasabb lépcsőfokról szemlélni. Megtapasztalni mindazt, amit eddig, csak az ideák világában létezőnek hittem. Mindig van lépés, és viszont lépés. Nem kell utánamennünk egymásnak, mert egyikünk se lép, se távolabb, se hátrébb, és mindig van jó szavunk, ha a másik hallgat.

Oly ritka ez ebben a világban, hogy igenis, fontos ezt megemlíteni, és mint ahogy a nemesfémet a ritkasága, a belőle készült ékszert, pedig az egyedisége teszi értékessé, úgy e kapcsolat nedűjét is a rendhagyósága édesíti.

Fontos rátalálnunk a legjobb emberekre, akik a közös élmények révén kötődnek hozzánk és életük egy darabja az életünk részévé válik, és fontos rátalálnunk Valakire, akinek az élete egy ponton találkozik a miénkkel, és attól a ponttól kezdve, egyként éljük meg mindazt, amit a Sors szele elébünk fúj.

Ez az, ami igazán emberi: a Kapcsolatok, amik az életben Értéket teremtenek és az Életekbe Boldogságot hoznak. Vigyázni kell rájuk!