Ez az emlék egy bölcs ember véleménye, amely ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a minőségi bor. Minél inkább eljár felette az idő és belekóstolunk, annál inkább az az érzésünk támad, hogy a legérettebb nedűt van szerencsénk ízlelni.
A főiskolán, egy általam nagyra becsült tanárom, a tárgyi ismeretek átadásán túl, mindig bővülő tudásából és élettapasztalatából fakadó, gyémánttá csiszolódott bölcsességét is igyekezett elhinteni a hallgatók között. Aztán természetesen mindenki saját gondolkodásának megfelelő prioritást adott ezeknek a gondolatoknak, hisz nem kellett ezekkel semmit sem kezdeni, ezek csak úgy – többé-kevésbé különösebb bevezetés nélkül – elhangzottak előadáson, vagy szemináriumon. Én élveztem ezeket, mert egy hibátlan, kristály tiszta elme éles látásáról tanúskodtak.
Ő mondta egyszer, hogy az egyetemi tanár, nem attól lesz egyetemi tanár, hogy kiírják a szobája ajtajára, a neve alá, hanem attól, hogy több évtizedes tudományos munka áll a háta mögött és rendelkezik egy olyan szellemi bázissal, amelyből a hallgatók profitálni tudnak.
Manapság sajnos nagyon sok személyt, semmi egyéb nem különböztet meg másoktól, mint az, hogy minden, amiben ő több, az szerepel egy ajtó névtábláján. De ahogy én látom, a névtáblák nem lettek nagyobbak… nem szükséges… ráfér minden…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése