Élni tudni kell. De hogyan tegyük?

Volt idő, mikor rajongtam az olyan filmekért, amelyek régi idők, letűnt korok arisztokrata, vagy dzsentri világát tárta elénk. Rájöttem, miért szerettem ezeket. Ugyanazért, amiért mások – manapság – a szappanoperák rabjai. Egy olyan világot tártak elém, amelyben szívesen megéltem volna önmagam, de ezt a „IV. Információs forradalom” korában lehetetlenség lenne megvalósítani, s talán már nem is szeretném. Kiegyensúlyozott, a mai szemmel lelassult, de mégis – az önmegvalósítás tekintetében – hatékonyan produktív élet lenne ez. Hatékony, mert rendszeresség (a rend szeretete) van benne… Kizárólag csak partikuláris keretek között lehet egy ilyen atmoszférának a töredékeit mindennapos valósággá tenni.